szemerei Szemere Bertalan (de genere Huba) (Vatta, 1812. augusztus 27. – Pest, 1869. január 18.) miniszterelnök, író.
Nemesi családja birtokán, Vattán született és nevelkedett. A miskolci evangélikus algimnáziumban tanult. Közéleti pályáját 1832-ben Pozsonyban, az országgyűlési ifjúság táborában kezdte. 1841-től 1867-ig Borsod vármegye egyik főszolgabírója, majd másodalispánja, végül alispánja volt, Pozsonyban az ellenzék egyik vezére. 1848-ban belügyminiszter, majd a Honvédelmi Bizotmány tagja lett, 1849. májusától miniszterelnök és belügyminiszter. Világos után a gondjaira bízott Szent Koronát és koronázási ékszereket Orsován elásatta. Párizsba emigrált, szembekerült Kossuthtal, támogatta a kiegyezést. 1865-ben elborult elmével tért haza. Sírja a miskolci Avasi temetőben található.
A Szemere-kormány
A Szemere-kormány (1849. május 2. - 1849. augusztus 11.)
- Szemere Bertalan, miniszterelnök és belügyminiszter
- Batthyány Kázmér gróf, külügyminiszter ill. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter
- Csányi László, közlekedési miniszter
- Duschek Ferenc, pénzügyminiszter
- Horváth Mihály, vallás- és közoktatásügyi miniszter
- Vukovics Sebő, igazságügy-miniszter
- Mészáros Lázár, ideiglenes hadügyminiszter 1849. május 5-ig
- Görgey Artúr, hadügyminiszter, 1849. május 7-július 7.
- Aulich Lajos, hadügyminiszter, 1849. július 14-től
|